Az eredeti regényt és az 1962-es filmváltozatot kihagyom. Kizárólag az 1992.-es Martin Scorsese átdolgozást elemezve, a film által felkínált alapvető erkölcsi-szakmai kérdést védőügyvédként könnyű megítélni. Bowden (Nick Nolte) kirendelt ügyvédként eljárva elhallgat egy perdöntőnek tűnő információt. Ezzel megszegi hivatása legalapvetőbb szabályát. Max Cady (Robert de Niro) „válaszlépése”, keserves börtönévek után, ha nem is elfogadható, mindenképpen érthető, sőt logikus. Saját ügyvédje árulásának, egy önkényes direkt műhibának köszönhette keményebb büntetését. Természetesen „odabent” a rácsok mögött sokan teóriázhatnak, hogy más ügyvéddel mi lett volna jobb, vagy rosszabb a büntetőügy végén vagy a közepén. Ez esetben a szituáció világos és húsbavágóan jogos problémát feszeget. Védőként, valaki akár kirendelt akár megbízott ügyvéd, a legelemibb feladata az ügyvédi titok megőrzése mellett, hogy ha nem is a felmentésre hajt, bevesse a büntetőügy konkrétumaihoz igazodó, hangsúlyos és mellékes mentő körülmények együttesét. Ha ez lelki válságot okoz a büntetőügyvéd számára akkor ne vállalja a terhet, dobja az ügyet és nézzen más kenyérkereset után. A legkártékonyabb, ügyvédként némán, dilettáns módon asszisztálni valaki elítéléséhez, hiszen később, például egy másodfokú eljárásban,  a lehetőségei még inkább megfogyatkoznak a vádlottnak. Mivel  a visszatérő hivatkozás: volt ügyvédje. Miért nem mondta előbb? Miért nem így védekezett? Ha a törvényes keretek biztosítottak, de a lehetőségek elszalasztottak, az ügy megismételhetetlen, a rossz védekezés eredménye jóvátehetetlen. A védőügyvédi  morál lényege, hogy a védőügyvéd nem moralizál. És ez így van jól. Morálja a szakmaisága. Ellenben az ügyészséggel és a bírósággal a védelemnek kizárólag a bűnősséget kizáró, vagy az enyhítő körülményekre, a terhelt helyzetének javítására kell koncentrálnia. Ez egyébként könnyebb felelősség, hiszen az ügyészség és a bíróság a vádlott javára szóló változásokat, adatokat is köteles hivatalból figyelembe venni. Hogy ezt mikor és hogyan teszi meg, az egy másik történet…